Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...

Décsy Eszter novellája

A te ajtód kétszer csukódott mögöttem. Először lágyan, izgatóan, lassan, rímelt a gangon végigkopogó cipőmre, a kora őszi szél illatára, a Tame Impala-ra, és az autó dudájára, ami a biciklimet kerülte a Körúton. Azt ígérte, nyílni is fog. Mást nem, de akkor, ott ez elég volt. Másodszorra gyorsan csukódott, némán, csak a kulcsot hallottam elfordulni, mielőtt még kettőt léptem volna. Ennek a némaságnak Kilimanjaro Darkjazz Ensemble dallama volt.

 

Décsy Eszter 1987-ben született Budapesten. Író, a NOWmagazin alapító főszerkesztője. Első kötete Helló miszter, áj láv jú! - Befejezetlen festmény Indonéziáról 2013-ban jelent meg az Ab Ovo Kiadónál. A FISZ tagja.

 

Sokféle ajtócsukódást hallottam már

 

Sokféle ajtócsukódást hallottam már. Sokféleképpen csukom be én is. Reggel részegen, óvatosan, hogy a lakótársam ne ébredjen fel. Sietve, falat döngetve, kulccsal csörögve, késésben. Szórakozottan, fáradtan munkából haza, oda sem figyelve a nyikorgására. Meg kéne olajozni az alsó zsanért.

 

Nyitni is szoktam, mikor kimegyek rajta. Vagy, ha jön valaki. Álmosan, fülsértő kulcsfordulással, mikor anyám jön kávézni kora reggel. Másnak nem szoktam kinyitni. Nem is nagyon jönnek. Tulajdonképpen a saját ajtómon, egy kezemen meg tudom számolni, hányan léptek be eddig.

 

De vannak a más ajtók is. Van a tiéd, az övé, a valakié és a senkié. Az elhagyottak, mint a csepeli beomlott hangár kapuja. A semlegesek, mint egy bolt bejárata vagy a troli hangosan csapódó ajtaja. Azoknak mindegy, ki megy be, ki.

 

A te ajtód kétszer csukódott mögöttem. Először lágyan, izgatóan, lassan, rímelt a gangon végigkopogó cipőmre, a kora őszi szél illatára, a Tame Impala-ra, és az autó dudájára, ami a biciklimet kerülte a Körúton. Azt ígérte, nyílni is fog. Mást nem, de akkor, ott ez elég volt. Másodszorra gyorsan csukódott, némán, csak a kulcsot hallottam elfordulni, mielőtt még kettőt léptem volna. Ennek a némaságnak Kilimanjaro Darkjazz Ensemble dallama volt. Vagy csak a szél hozta a hangot máshonnan. Ez a puha becsapódás, ahogy az ajtókeret-szigetelés elfojtja a súlyos fa dörrenését. Ez a némaság elnyomta a szomszéd fúróját, a kertben nyávogó macska hangját, az utcáról beszűrődő zajokat. Csak a szorítást hagyta gyomortájékon.