Hírlevél feliratkozás

Keresés

Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...
Költészet

Áfra János: Áttörve hullámon, ködön

Fotó: Vigh Levente

Örökségem ezer éve / földből lassan kikeverve

Bővebben ...
Próza

Vajna Ádám: A falu (regényrészlet)

Fotó: Oláh Gergely Máté

Végül pedig biztosan tudnak szerezni a fiúkkal valamit a Szent Rókustól, leginkább valami apróbb testrészt vagy hasonló maradványt, és ha rá hallgatnak, akkor a Szent Rókust választják, mert igaz, hogy a népszerűsége, így, hogy egy ideje nem volt komolyabb pestis, lecsengőben van, de előbb-utóbb úgyis jön megint valami járvány, ez majdnem olyan biztos, mint a Teremtő szeretete.

Bővebben ...
Műfordítás

Cynthia Zarin (f. Nagy Benedek Máté): November

Fotó: Sara Barrett

Mivel tudtam, / hogy én magányra születtem, / úgy döntöttem, téged foglak szeretni: szellem, üldöző — 

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Ocsenás Péter Bence: Örökös sehol sem lét – 2025 márciusi, áprilisi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A felkérés után körbekérdeztem az ismerőseim között, ki olvas irodalmi folyóiratokat. Esztéták, filozófusok, magyar szakosok, próbáltam „szakmán belül” maradni: a válaszadók ismerik a legtöbb folyóiratot, de nem állandó olvasók. A kérdések mögött nem hózódott meg elitista hőbörgés, sőt: 

Bővebben ...
Próza

Soltész Béla: Binárisban

Fotó: Moraru Beatrice

Nyolc hónappal később, tizenhat óra vajúdás után a kis Panka felsírt. Teljesen lila volt és szívbemarkolóan ronda. Dani végtelenül boldognak érezte magát, de zavarba is jött egy kicsit, hogy mit kellene csinálnia, miután kitessékelték a folyosóra.

Bővebben ...
Próza

Triebl Zsuzsanna: Ellenőrizze a hálózati kapcsolatot

Fotó: a szerző archívuma

Megjelenik az első indiai kolléga. Mindig ez a legkínosabb, amikor még nincs bent a menedzser, csak néhány kisebb hal, mint ők ketten. Olyan felületet használnak a cégnél mítingelésre, amin nem tudják kikapcsolni a kamerát és a mikrofon lenémítását is csak az admin engedélyezheti. Az indiai is fáradt, meg sem próbálnak beszélgetni a köszönés után, csak hallgatják egymás lélegzését.

Bővebben ...
Műfordítás

Neige Sinno (f. Kiss Kornélia): Nyomorult tigris

Fotó: H. Bamberger

Vajon egy ilyen kislány hogyan keltette fel egy férfi érdeklődését? Mit láthatott, amikor rám nézett? Mennyi erotika lehetett ebben a sebhelyes térdű kislányban, akinek még ki sem hullott az összes tejfoga, és aki képes volt órákat lesben állni, hogy délutánonként a forró köveken elkaphassa a gyíkokat?

Bővebben ...
Fotó: Ördög Ivett

Tálos Atanáz: Esküvő

Újraolvasta a névlistát. Erőlködött, de nem tudott visszaemlékezni, pontosan melyik névnél is történhetett a baleset.

Judit munkába menet rálépett mások lábára a metrón, hogy tesztelje, kimutatják-e a mérgüket. Belegondolt, milyen lenne lefeküdni valamelyikükkel. Egyetemista éveiben      azok az alakok vonzották, akiket csak szex közben lehetett kiismerni. Tamással, a férjével viszont ott sem jutott egyről a kettőre. Mióta megismerte, a férfi következetesen ugyanannak az embernek mutatta magát, előzékenynek és higgadtnak. Judit nem hitt ebben a képben, és számtalan módon próbálta Tamást kizökkenteni. Leöntötte a férfit kávéval, és azt hazudta, véletlen volt, a tőle kölcsönkapott könyveket sosem adta vissza. Mikor már együtt voltak, alaptalanul lehordta Tamást, hogy figyelmetlen vele. Tamásnak azonban sosem volt egy hangos vagy ingerült szava, és mindennel kapcsolatban megkérdezte, mit szeretne Judit. Bevásárolt, megsétáltatta a kutyát.

Megbízható férjet fogtál magadnak, nem olyan, mint az apád, mondta Juditnak az anyja az esküvőjük napján. Judit azonban egyre mérgesebb lett. Bosszantotta Tamás. Az élrevasaltsága, a következetessége, hogy képtelen tetten érni, milyen valójában. Megállt a félig nyitott ajtóban, és hosszan nézte Tamást. Ha reggel elbúcsúztak egymástól, fél perc várakozás után visszafordult, és követte a férfit a munkahelyéig. Az előre megvásárolt ajándékot csak napokkal Tamás születésnapja után adta át neki.

Nem lehet mit tenni, gondolta Judit főzés közben. Sosem lesz képes leleplezni Tamást. Ettől a felismeréstől olyan ideges lett, hogy négy tojás roppant össze a kezében. Betette az ételt a sütőbe, és közölte Tamással, hogy gyereket akar.

Éppen túl volt az első trimeszteren, amikor esküvői meghívót kaptak Beától, a volt évfolyamtársuktól. Hat éve nem találkoztak vele. Tamás mosogatás közben megvágta a kezét, amikor Judit felolvasta neki, kik jönnek még. Egész este a sürgősségin ültek. Judit a kávéautomatától visszafelé jövet megtorpant a folyosón. Mindkét kezében egy-egy kávéspohár, a forró pohár égette a kezét, de egyszerűen nem tudott továbbmenni, vagy levenni a szemét a férjéről. Nézte, ahogy álmosan mered maga elé a fehér, kopott festésű kórházi széken, kezén az ügyetlenül rátekert, átvérzett kötéssel.

Tamás már régen elaludt, Judit viszont álmatlanul forgolódott az ágyban. Újraolvasta a névlistát. Erőlködött, de nem tudott visszaemlékezni, pontosan melyik névnél is történhetett a baleset.

Még öt évfolyamtársukat hívták meg. Mindegyik nap elővett egy nevet az ötből, felidézte a közösen megélt jeleneteket, próbálta elképzelni, milyen lehetett Tamás, amikor négyszemközt volt velük. Többféle szituációban is elképzelte őket, hétköznapi és bizarr jelenetekben egyaránt. Ahogy Sára és Tamás az egyetemi könyvtárban ül, és a polcok takarásában narancsot pucolnak. Ahogy Bence és Tamás a piszoárnál áll, és vizelés közben megbeszélik egymással, melyikük próbálja meg előbb moziba hívni Juditot. Dávidot először nem tudta hova tenni, rá kellett keresnie, hogy beugorjon neki. Annak idején kevés közös órájuk volt, sosem beszélt vele. Végigkattintgatta a közösségi oldalát, látta őt snowboardozás közben, ahogy egy nagy, bontatlan ajándékkal a kezében a kamerába vigyorog, ahogy kézilabdázik. Hosszan nézte a családi ünnepségeket megörökítő képeket, megállapította, hogy Dávid nagyon hasonlít az apjára. Hogy nincs jóban a nővérével, és hogy rövid időn belül több barátnője is volt. Azonban még ezután is úgy érezte, hogy nyomasztóan sok szituációban el tudja képzelni őt a férjével. Látta őket maga előtt, ahogy összeverekednek, ahogy egymásról puskáznak egy egyetemi vizsgán, ahogy Beatlest hallgatnak, ahogy félbevágott eperszemeket csúsztatnak egymás szájába.

Mióta megkapták a meghívót, Judit egyre több változást fedezett fel Tamás viselkedésében. Mikor Judit vele együtt akart alkalmi ruhát vásárolni, azt mondta, nem ér rá, túlóráznia kell. A lánybúcsúról hazaérve látta, a férfi már korábban eljöhetett a legénybúcsúról, mert cipőstől aludt az ágyon. Megkérdezte, vaníliapudingos vagy lekváros croissant-t süssön-e, és érezte, hogy Tamás Dávidnak mást válaszolna. Hogy neki bezzeg a vaníliásat mondaná.

Az esküvő napján Tamás döbbenetesen szétszórt volt. Többszöri próbálkozás után sem tudta megkötni a nyakkendőjét, az utolsó pillanatban rohant a boltba csomagolópapírért, a nászajándékot elejtette, és az majdnem összetört. Az esküvői közös fotózásnál kámforrá vált, de Bea nosztalgikus hangulatban volt, és ragaszkodott hozzá, hogy megvárják. A násznép negyedórán keresztül téblábolt a polgármesteri hivatal előtt, a gyerekek unalmukban fel-le ugráltak a lépcsőfokokon, a járdaszegélyen egyensúlyoztak. Tamás, mikor a keresésére küldött Bencével végre felbukkant, azzal mentette ki magát, hogy nem találta az épületben a mosdót.

Dávid nem jött el, ami Juditnak könnyebbséget jelentett, mert tartott attól, hogy ha meglátná, nem tudná türtőztetni magát. Talán fel is pofozná. Akkorra ugyanis már összeállt benne, hogy a fotót, amelyen Dávid az ajándékának örül, Tamás készítette. Tamás pont ilyen bénán szokta belelógatni a kisujját a képbe, és a mostani nászajándékhoz is ugyanolyan oda nem illő csomagolópapírt hozott. Az esküvői csoportképen Sára éppen pislogott, Bence mögöttük állva szamárfület mutatott nekik, Tamás átkarolta Judit vállát, magához szorította, és Judit úgy érezte, még sosem volt ennél magányosabb.

 

Tálos Atanáz 1990-ben született, Budapesten, az ELTE BTK magyar szakán végzett. Verseket és prózát ír; az Új Forrásban, az Irodalmi Szemle és a KULTer.hu felületein publikált. Jelenleg programozóként dolgozik, és Berlinben él.