Francesca Bell versei (f. Bori Ági)
Kiolvasztottalak, a lapos kőoltárra / helyeztelek, hogy várj, de a kígyót // nem érdekled.
Mintha Isten
Parányi egér, fehéren fekszel az oldaladon, akár gyerek a keresztelőruhában —
Kiolvasztottalak, a lapos kőoltárra helyeztelek, hogy várj, de a kígyót
nem érdekled. Szippant egyet, nyelve lobban mint a láng,
majd visszacsúszik a forgács közé, és újra elrejtőzik. Mintha imádkoztunk volna,
de Isten nem jött. Vagy jött, de elfordította arcát, és nem volt hajlandó a gyermek
egész lelkét könyörtelen alakja mélyébe fogadni és felszabadítani. Ahogy a nagylelkű állkapocs
egyenletes szorításából elengedett, minden egyes egér felszabadul, be a kígyó fenséges sikamlós jóságába.
A kígyók felvétele
Néha az apám beküld abba a szobába, ahol a templomi kígyókat tartja. Tudja, hogy félek. Be sem teszem a lábam, amíg a lámpa nem ég.
Egyszer egy kígyó elszabadult és el kellett kapnom. Megbotránkozva tekergőzött a szoba közepén,
mint én, amikor kiszabadultam a kamaszkorból.
A kígyóknak nincs fülük, de messziről megérzik ha közeledsz. Mielőtt hozzáérnék a kilincshez, már készen állnak, reszketnek a csörgők. Mindenhol libabőrös lettem. Ez történik mostanában, amikor a fiúk rám néznek.
Új nyelvek beszélnek a testemben.
Néha vonaglom, mint egy csúszómászó, egy faág ami görbére nőtt. Az apám nem néz a szemembe többé.
Azóta nem, amióta belém csúszott az ördög, és berendezkedett.
Apám a kígyóknak viszont a szemükbe néz, magasba tartva a pikkelyes testeket, két kézzel. Valahányszor az egyik megcsípi, röpködnek az imák.
Azt hallottam, hogy a kígyóméreg felgyorsítja a szívdobogást és darabokra hasítja a bőrt.
Fordító: Bori Ági
Bori Ági 1970-ben született Dunaújvárosban. Több mint harminc éve az Egyesült Államokban él. Fordításai és írásai számos irodalmi folyóiratokban jelentek meg. A Los Angeles Review irodalmi folyóirat fordítói rovatának szerkesztője.

