Krusovszky Dénes verse

Részletek

Krusovszky Dénes 1982-ben született Debrecenben. József Attila-díjas költő, műfordító, kritikus. A versumonline.hu főszerkesztője. Legutóbbi kötete Elégizaj címmel látott napvilágot a Magvető Kiadó gondozásában, 2015-ben.

(Greg Bal felvétele)

Arborétum

(részlet)

Rám hajoltak a fák,

és agyonnyomtak hallgatásukkal.

Mert minden itt van, lent a mélyben,

a gyökerek között,

de semmi sem hozhatja felszínre ismét

azokat az eltemetett szavakat.

Csak az erőmű duruzsol lejjebb,

mint egy őrült,

megállás nélkül ismételgeti

ugyanazt az értelmetlen hangsort,

hátha egyszer végre

mégis kibukik belőle az üzenet.

Azt akartam hazudni neked,

hogy itt nőttem fel,

de úgysem hitted volna el.

Elhoztalak inkább, hogy a saját szemeddel lásd,

és most már akárhogy könyörgök,

nem vagy hajlandó hazaindulni velem.

Romokon járunk,

hiába a gondosan megtervezett felszín,

a pázsit alatt, a rózsaház alatt,

a tulipánok alatt,

a tiszafák alatt, a tölgyek alatt,

ott vannak emlékezetünk romjai.

És a falevelek hegyén megjelennek

az este izzadságcseppjei,

akár, ha odalentről szívnák fel ezt is a rostok,

sűrű, sötét, keserű lé

csöpög a nyakunkba,

mintha még mindig gürcölne alattunk a föld.

Én megkóstoltam ezeket a cseppeket,

és téged is megitattalak velük,

aztán várni kellett egy kicsit,

de végül tényleg zúgni kezdett minden,

kiszabadult a vezetékekből az áram,

és rémálmainkat rázta fel.

Elterültünk a fűben,

kacagtunk rángatózva, zokogtunk mereven,

az ég ráncait számoltuk, hiába,

aztán behúzódtunk a lombok takarásába,

de én ott sem leltem nyugalmat már.

Hiszen rám hajoltak a fák,

és agyonnyomtak hadarásukkal.

(A DIA-képhez Áfra János fotóját használtuk.)