Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Nemes Z. Márió: A mozi hajnala

Edison a gyár belső szerveinek a felhasználásával vezette a helyszínre az áramot, a bélkábelek és gyomortranszformátorok kiválóan működtek. Topszit először ciános répákkal elkábították, majd Edison kisajtolta a gyárból az elektromos nedűt, miközben a filmvevő kamera a füstölögve eldőlő masszív elefánttestet zabálta tekintetével. A felvétel a filmtörténet egyik legfontosabb dokumentumává vált, és az elhagyatott gyár belső tereiben azóta is végtelenítve pörögnek a képek, mintha a mozi hajnala sose ért volna véget.

 

 

Volt egyszer egy neurotikus gyár, amely szénmonoxidot termelt és véletlenszerűen elefántembereket. Néha csak egyet, máskor százharminckilencet. Az idő nagy részében csak hurkaszerű gázfelhőket eregetett. Persze ez is kényszeres volt, nem tudott megnyugodni, ezért is kellett kezelésre járnia, de az orvosok is csak még több elefántembert írtak föl neki. Vissza kéne találni a gyermekkorába, amikor még kicsi gyár volt és piros nadrágban ugrált a többi ipari lelenccel. Amikor még apja mondta meg neki, hogy mit termeljen, páncélvonatot Moszkvába, hogy lobogjon a sok muzsik szakálla, amikor végigrobognak a tundrán. Vagy gőzorgonát Ferenc Józsefnek, hogy azzal próbálja meg kiűzni a magyarok szellemét a zenéből. Vagy a zene egyetemes szellemét a magyarokból? Ebbe mindig belezavarodott a gyár, mert egyrészt nem tudta pontosan kik vagy mik a magyarok, illetve az európai uralkodóházak kérdése is mély tanácstalanságba hajszolta józan természetét. Amikor kamaszodni kezdett megjelentek rajta az ipari forradalom első pattanásai, több köbméter kiterjedésű kénköves pöffetegek, melyek mutálódó koszorúként rengedeztek nyílásai körül. Az egyik pattanást Józsinak hívták, ő volt a gyár kedvence, mert vicces kedvében maró levet eresztett a munkások nyakába, akik szétmart tagjaikkal vitustáncot jártak az udvaron. Józsi egészséges nevetése könnyeket csalt a gyár szemébe, bőgtek és röhögtek egész nap, a munkások pedig kínjukban sztrájkolni kezdtek, hiszen már nem volt rajtuk ép bőrfelület, és nemzőképességüket is elvesztették. A sztrájk azonban komoly dolog volt, hiszen a termelés leállása a gyár anyagcseréjét veszélyezteti, mert a munkások jótékony paraziták és segítik a káros anyagok lebomlását. Józsi meglepően empatikus tudott lenni a gyártest egészével, ezért visszatartotta a savképződését és önmagába robbant. A munkások fellélegeztek. A gyár azonban magányos felnőtté vált, félt a nőktől, különösen a zeppelinektől, akik színes gázokat eregetve keringtek a feje körül. Néha belélegezte a gázokat, ettől megbódult, a munkások ilyenkor kétségbeesetten próbálták meggátolni a hirtelen nyomásnövekedést. Nagyon hiányzott neki Józsi, a kedves daganatbarát, de az ipari forradalomnak már majdnem vége volt, ezért nem tudott újra elrákosodni, akármennyire kívánta a boldog önteremtést. Keservében állatkísérletekbe kezdett. Először kutyákat próbált egybeépíteni varrógépekkel, majd vendégmunkásokból fújt trombitát, de a lovak iránti érdeklődése is megnőtt, amikor elkezdett barátkozni a szomszédos vágóhíddal. A nagy változást azonban a cirkusz megjelenése okozta, hiszen a majmok, zsiráfok és kígyóemberek siserehada lenyűgözte a magát emésztő gyárat. A cirkusz egyik fő attrakciója Topszi az elefánt volt, aki bámulatos ügyességgel egyensúlyozott az ormányán egy egész londoni kamarazenekart. A gyár olthatatlan kíváncsisággal csüngött a cirkuszi látványosságokon, ilyenkor még az egyre hevesebbé váló zeppelineket is elfelejtette. Periszkópjait mélyen beledugta a sátrakba, hogy minél több mókában és kacagásban részesüljön, ha már arra ítélte a sors, hogy tankokat kezdjen szülni valami tengeren túli féregcsászárnak. Topszi lett a kedvence, bámulatba ejtették a robusztus teste ellenére is kecses elefánt rafinált mutatványai. Azt hiszem szerelmes vagyok, gondolta a gyár, és elkezdett udvarolni az indiai művésznek. Csöveivel balzsamot fújt az elefánt ormányába, szegecselőgépeivel mániákusan ékszereket készített, annyira felpörgött a termelése, hogy a munkások megint elkezdtek a sztrájk gondolatával játszani. Topszi szíve azonban foglalt volt, hiszen Gusztávot szerette, a moldáv erőembert. A gyár nem tudta elviselni az újabb kudarcot, és hisztérikus gőzkitörésekkel válaszolt az elutasításra, ami annyira megvadította az állatokat, hogy az elharapódzó pánikban tűz ütött ki a cirkuszban.  Hatvanhét majom veszett oda aznap és egy magyar vendég, akit Topszi kilapított menekülés közben. A hatóság lezárta a cirkusz egész területét és az ügy kivizsgálása során megállapították az elefánt felelősségét, akit a bíróság emberölés vádjában bűnösnek talált és áramütés általi nyilvános kivégzésre ítélt. Az ehhez szükséges technikai felszerelést Thomas Edison biztosította, aki az esemény filmes dokumentálását is magára vállalta. Edison a gyár belső szerveinek a felhasználásával vezette a helyszínre az áramot, a bélkábelek és gyomortranszformátorok kiválóan működtek. Topszit először ciános répákkal elkábították, majd Edison kisajtolta a gyárból az elektromos nedűt, miközben a filmvevő kamera a füstölögve eldőlő masszív elefánttestet zabálta tekintetével. A felvétel a filmtörténet egyik legfontosabb dokumentumává vált, és az elhagyatott gyár belső tereiben azóta is végtelenítve pörögnek a képek, mintha a mozi hajnala sose ért volna véget.