Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.
Egy városi kertben, a szinte / egymásba kapaszkodó házak között? / Felgyújtanánk a várost
A kérdések elpárolognak, mint az izzadság, érzem, a hátamat veri a víz, megint korán jött a nyár. Május elseje van, plusz Európa-nap, az egyik standnál hurkapálcára ragasztott EU-s zászlócskákat osztogatnak, de nem kéri senki, csak a lufikat.
Számomra a nyár nemcsak a pihenés, hanem az elmélyülés időszaka is. Ilyenkor különösen jólesik belemerülni folyóiratokba, hiszen a nyári szabadság során ráérek elidőzni egy-egy vers, novella vagy tanulmány fellett. Ebben a lapszemlében a májusi és júniusi lapszámokból válogattam.
Nem voltál a királylány sótlan levesében. / Flanery O’Connor lupusza utáni pávatáncában
jakuzzimelegben hűlt ki testük / hotelerkélyről zuhantak alá
teleálmodtam szörnyekkel / a szobát, közben felszáradok.
A délnyugati láthatár előtt emelkedő fal, úgy láttam, megnőtt, sokféle kékben, a földgörbület fölött közvetlen sötétlilában, a legfelső párarétegekben galambkékben játszó duzzanatként domborodott a tekintetem felé, a levegő mozdulatlan volt, és nyúlós.
Irizáló, kékeszöld gömbök egy kirakatban / a hamis istenek
