Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.
Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.
Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.
A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.
Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.
Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.
Találkozni akar vele, de Solveig-nek résen kell lennie. Mert az ilyen fiúk többnyire csak egy dolgot akarnak. Bár néha Solveig is csak egy dolgot akar. De akkor is.
A körkörösségen túl a Magas tenger egy teleológián túli időtapasztalatot is kifejezésre juttat, amelyet a haladék szimulákrumaként lehetne meghatározni. Pergolesi Stabat Materét hallgatva a nyomozó megjegyzi: „egy furcsa álzárlat, közvetlenül a mű vége előtt. A remény, hogy talán még sincsen vége”. Miközben mindennek vége van - Danyi Gábor kritikája Babiczky Tibor Magas tenger című kötetéről
És mindaddig, amíg ez meg nem történik, nem marad más, mint „rossz sorrend,” kizárólag a tér bejárható darabjai idő nélkül, és a traumáról szóló beszéd helyett magának a trauma nyelvének érthetetlen mormolása - Zákány Tóth Péter Babiczky Tibor Magas tengeréről
Most a könyv bemutatásának végéhez érve emlékeztetvén magunkat erre az intésre, nem összegezném a tanulmányok számos eredményeit, hogy ne helyeződjenek kívül – a mások mellett Gottfried Benn, Jékely Zoltán, Thomas Kling költészetéről szóló írások – azon a nyelvi horizonton, amelyen végül is semmi sem adott, de adódik. - Dobos István professzor Lőrincz Csongor Költői képek testamentumai című könyvéről
Hansági Ágnes arra tesz kísérletet, hogy a tárcaregény jelenségét egyszerre ragadja meg műfajelméleti, sajtótörténeti, hatásesztétikai és médiatudományi távlatból. A kutatás tárgya, s módszertana tehát rendkívül összetett - Dobos István írása Hansági Ágnes Tárca – Regény - Nyilvánosság. Jókai Mór és a magyar tárcaregény kezdetei című könyvéről.
