Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.
Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.
Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.
A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.
Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.
Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.
Találkozni akar vele, de Solveig-nek résen kell lennie. Mert az ilyen fiúk többnyire csak egy dolgot akarnak. Bár néha Solveig is csak egy dolgot akar. De akkor is.
Totth Benedek: Holtverseny, Magvető, Budapest, 2014.
Több helyütt írták már, hogy Totth kötete nem következik egyenesen a honi irodalmi hagyományból, és meghatározó olvasmányélményei között jellemzően angolszász alkotókat említ a szerző is. De azt azért meg kell hagyni, hogy egy nagy tál űrsüti elfogyasztása után feltehetően Rejtő Jenő vagy Királyhegyi Pál is ilyesféle könyveket kanyarított volna.
Jegyzetek és futamok Lapis József Líra 2.0. Közelítések a kortárs magyar költészethez című kötete kapcsán
A Líra 2.0 első részében az utóbbi pár évben (vagy akár hónapban) felbukkanó (leg)fiatal(abb) szerzők és alkotásaik hátterében felfejthető poétikai, tematikus irányokat, beszédmódokat, hatásközpontokat próbálja szemlézni (I.). A kortárs közéleti költészet (III.) esetében Petritől, a gyereklíra (II.) tárgyalásakor Weöres költészetétől indít. Az ún. középnemzedék néhány képviselőjének (Borbély Szilárd, Térey János, Jónás Tamás, Vass Tibor) bemutatását követően (IV.) az utolsó fejezet három olyan különböző lírakritikai koncepciót mutat be Borbély Szilárd, Balázs Imre József és Németh Zoltán tollából, amellyel a kötet saját relevanciájuk mellett a földrajzi értelemben vett irodalmi- és irodalomértelmezői szcéna sarkait is szeretné bejárni, összekötni (V.).
A költészethez persze hosszú út vezet. Egy kisfiú még annyi minden akar lenni – ahogy Bibinke is először állatorvosi pályáról álmodozik, legalábbis Bibinke és A tizenöt éves kapitány szerint. Boncol és önboncol, vizsgál, csakhogy újra összerakhasson.
Benedek Miklós: Mintha emberekből állna. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2014.
Benedek Miklós költői világa egyre inkább megszilárdul, ezzel párhuzamosan a versnyelve lényegretörőbbé válik. Témáiban egyre erősebb körvonalat vesz a magány, az egyedüllét, a háború-reprezentációk, a kötet hangulatához pedig páratlanul kapcsolódnak Blaskó Árpád, szintén fiatal vajdasági alkotó illusztrációi.
Lao-ce azt mondta az agyagedényekről: ők az űrt tartalmazzák; a semmi, a láthatatlan ad nekik értelmet, jelentést, lényegiséget. Így vagyunk Hölderlin kései verseivel is: mindegyik más-más szavakban, leheletnyi elmozdulásokkal, észrevétlen eszméleti percenésekkel ábrázolja az űrt, és ehhez a látómező képeit használja anyagul. Mi a tartalmuk? Talán éppen ez a minden, a semmi. Az egyedüllét. Az idő múlása és születése.
