Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.
Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.
Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.
A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.
Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.
Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.
Találkozni akar vele, de Solveig-nek résen kell lennie. Mert az ilyen fiúk többnyire csak egy dolgot akarnak. Bár néha Solveig is csak egy dolgot akar. De akkor is.
„…író leszek semmi más…” Irodalmi élet, irodalmiság és öntükröző eljárások a Jókai-szövegekben, Tempevölgy Könyvek, Balatonfüred, 2015
A kötet izgalmas szempontrendszerével, eddig figyelmen kívül eső művek olvasatával és a kánonközeli művek újraolvasási lehetőségeivel mintegy olvastatja magát, s ami még ennél is fontosabb: olvastatja Jókait. Azzal pedig, hogy olyan művekre vetül a fény, amelyek eddig elkerülték a Jókai-recepció figyelmét, megindulhat a kanonizációnak egy olyan elmozdulása, amely nem A kőszívű ember fiait akarja általános iskolásokkal végigszenvedtetni, s amely Jókait egy szélesebb olvasóközönség számára is befogadhatóvá teszi.
Korcsmáros Péter: Mesélő ceruza, Korcsmáros Pál, a képregény mestere, Képes Kiadó, Budapest, 2015
A különböző munkák lelőhelyeinek megnevezése mellett annak is tanúi lehetünk, miként alakult és alakulhatott egy grafikus, illusztrátor és képregényrajzoló pályafutása a 20. század második felében. És itt nem egyszerűen Korcsmáros Pál karrierjéről van szó, hanem a felsorolt folyóiratoknál, napilapoknál és könyvkiadóknál végzett munkára való rámutatással általánosságban tapasztalhatjuk meg egy szakma működésmódját, az ezt művelők lehetőségeit, adott esetben szakmán belüli karrierváltásait.
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét, Libri Kiadó, Budapest, 2014
Bár az írónő korrajzot, kifejezetten részletes politikai dokumentumkötetet, illetve családregényt komponál, a vezérszál, amely mindvégig lendületben tartja a narrációt, az anya és az apa kapcsolatának, (szerelmi) történetének végigvezetése lesz. Ez teszi a kötetet azok számára is élvezhetővé, akik Horthy stratégiai lépéseiről, a pókháló hadművelet körüli hercehurcáról vagy épp a Himmlerrel kötött alku részleteiről szóló leírásokat máskülönben vontatottnak tartanák.
Géczi János: A bunkerrajzoló, Likó Marcell-élettörténet-rekonstrukció, Atheaneum Kiadó, Budapest, 2015
Nem nehéz kiszámolni, hogy Likó szülei a Vadnarancsok-szereplők kortársai. A bunkerrajzoló így a nyolcvanas évek peremlétét bemutató élettörténet-rekonstrukciók sajátos spin-offjává válik Géczi életművében. Az édesanya és az édesapa példája egyfelől a harminc évvel ezelőtt felvázolt sorspályák ki nem teljesedését mutatja be, másrészt – elvégre mégiscsak Likó Marcell a főszereplő – A bunkerrajzolóban a Vadnarancsok-nemzedék leszármazottainak kálváriája is elmeséltetik.
Izsák korán megőszült, hiába próbált az áldozat után felépülni. Izsák soha nem hagyta el szülőföldjét, soha nem ment idegenbe. A kezdet és a folytatás közé zárva élt, két atya között, pontosan a középen. Jól őrzött félelme alig hallatszik ki a csendből. Az ő félelmét mindenki ismeri. Izsák szófukar, pedig a neve szerint az ellenkezőjére számítunk. Ó Istenem, soha nem tudjuk meg, hogyan végződött az áldozat!
