Lavinia Braniște (f. Mărcuțiu-Rácz Dóra): Belsőnulla
Egy adott ponton megpróbáltam elpanaszolni a dolgot a főnöknőnek, de hiába. Az irodában mindenki, de abszolút mindenki az a típusú ember, aki az autója ajtajánál messzebbre nem hajlandó elgyalogolni. A főnöknő nevetett, és rám hagyta, hogy értsek ebből a nevetésből, amit akarok.
Acsai Roland versei
Ki fél, lehúzza estig a félelem-spirál, / és háztalan huzatban az éj forog vele.
Puskás Panni: Szép, akkor is (regényrészlet)
Vagy tarthatnának egy nyilvános kivégzést az egyetem kertjében, ahol tőlem, meg a hozzám hasonló méltatlanul sokat élt oktatóktól egy füst alatt megszabadulhatnának. Nevünket pedig egy emléktábla őrizné az alma mater falán: itt nyugszanak egyetemünk legfölöslegesebb tanárai, akik arra sem voltak képesek, hogy időben elpatkoljanak. Legyen könnyű nekik a föld!
Pocsai János versei
Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.
Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem
Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.
Demeter Arnold versei
talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj
Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)
Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.
Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása
Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.
Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja
Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.
Mintha örökké csak távolodott volna
- Részletek
Tóth Krisztina: Pillanatragasztó, Magvető Kiadó, Budapest, 2014.
Az élet meghatározó pillanatai éppen ilyen banálisak, sokszor groteszkek, és néha előfordul hogy csak harminchét perced van, hogy elérd a következő vonatot, de ahhoz, hogy gond nélkül hazaérj, magad mögött kell hagynod a poggyászodat.
Törés a fűben
- Részletek
Annette von Droste-Hülshoff Blumentod (Virághalál) című verséről
A meersburgi vár – hiszen a pár egy igazi várerődben rendezkedik be a szeles boldogságra – utolsó esztendeiben Annette-nek is otthont nyújt majd: tágas szobát kap, sőt később egy kis Glaserhäuslét (üvegházikót) is vásárol állítólag saját pénzen, verseskötetének tiszteletdíjából. Ez a néhány év termékeny alkotói korszak az életében.
Ekphrasziszok?
- Részletek
Lanczkor Gábor esszéje Radnóti Miklós, Weöres Sándor és Győrffy Ákos műveinek ekphrasztikus vonásairól
A Weöres-vers (a feltételes Gulácsy-ekphraszisz) így ugyanúgy mondható egyrészt szűk spektrumú, a koncepció tekintetében kockázatmentes poétikai vállalásnak, és – a mindenség pátoszába kivetített mikro-eposz(ok) költői hitelét tekintve – valamiféle titkos (vagy nem is annyira titkos) kulcsműnek.
Kotordpata legendáriuma
- Részletek
Toroczkay András: Búcsú Éhestől, Magvető, Budapest, 2015.
Érdekes megnézni, hogy milyen viszonyban áll Éhes és a narrátor. Éhes történeteit a narrátor írja Éhes noszogatására. Van azonban egy mondat az Éhes és a világ című szövegben, amely Éhes szájából hangzik el (amikor Bandi, az elbeszélő már sokadszorra hárítja a feladatot), és mintegy értelmezési kulcsként kezelhető: – Meg fogom őket írni és mindenki azt fogja hinni, hogy én találtalak ki.
Az erőszak emlékműve
- Részletek
