Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Eszter: Hívott fél

Fotó: Kovács Gábor

Fekete ruha és csokor, sminket ne. / Ne állj oda a családhoz

Bővebben ...
Műfordítás

Daniel Bănulescu (f. Szonda Szabolcs): Minden idők legjobb regénye

Fotó: a szerző archívuma

Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.

Bővebben ...
Műfordítás

Erlend Loe (f. Patat Bence): Az álombiciklik regisztere

Fotó: Kállai Márta

Találkozni akar vele, de Solveig-nek résen kell lennie. Mert az ilyen fiúk többnyire csak egy dolgot akarnak. Bár néha Solveig is csak egy dolgot akar. De akkor is.

Bővebben ...

Uri Asaf esszéi

Nyolcszáz éve repülnek felé a nyilak a toszkánai levegőben, de nem túl sűrűn, hogy ne rejtsék el a múzeumjárók szeme elől a táj laza kékségét. A szent maga elé néz, mosolyog, márványoszlophoz van kikötve, melynek tövében gyom, feltehetően kutyatej üti fel a fejét. Senki nem veheti el tőle a bizonyított, örök, de kedélyes mártíromságot. Én meg azt se tudom, hogyan fogyasztom el az előttem álló makacs hónapot, mely idecövekelte magát.

Bővebben ...

Éhség vagy élvezet

Szegedi Kritikustusa Szerényi Szabolcs Éhség című kötetéről Kovács Krisztina, Szántai Márk és Szilágyi Zsófia részvételével
Legjobban a rövid, sokszor valamilyen abszurd (irreális, természetfeletti, fantasztikus – sokféle jelzőt lehetne használni itt) fordulatot is tartalmazó, mégis a mai világunk valóságát, az emberi kapcsolatok mibenlétét (is) megmutató történetek tetszettek a legjobban, mint a Cserje, a Penész és a Stresszlabda. És kevésbé éreztem erősnek éppen a címadó, hosszabb szöveget, az Éhség címűt. Miközben a kötet címét találónak gondolom, hiszen a kielégületlenség, a habzsolás, az éhezés és a túlfogyasztás valóban a kötet egészét meghatározó motívum.

Bővebben ...

A hallgatáson túl

Tompa Andrea: Omerta – Hallgatások Könyve, Jelenkor, Budapest, 2017.
A regényből tehát úgy tűnik, hogy az ’50-es évek politikai berendezkedésének legitimitását és erejét a nyelv adja, a hallgatás és beszéd dinamikájának szabályozása. Az így létrejövő társadalomban a testek (emberek és állatok), anyagok, a természet és a különböző erőforrások fölötti uralmat eszmék, ideológiák nevében gyakorolják, ezért nem tudja Vilmos elmondani a szekusoknak, hogy mi a rózsa: De a rózsa, hát azt hogy mondjam el ezeknek a bőrkabátosoknak? A rózsa, elvtársak, a rózsa, magyarázom nekik.

Bővebben ...

Jövő, ami nincsen

Antal Balázs: Le, Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2017.
A befogadót mindenekelőtt a megdöbbenés hathatja át, amennyiben a szöveg mint mindennapi (egyfajta örökségként kapott) tapasztalat referál a zsigeri félelemről, s e hatást fokozhatja a tudat, miszerint a fikció itt már-már önfelszámoló módon találkozik a valósággal: a Le ugyanis olyan társadalmi problémákat visz színre és artikulál egyszerű, hétköznapi tapasztalásként, amelyek nem a múltba, de nem is egy disztópikus jövőbe vezetik a kötet olvasóját, hanem a jelenkori Magyarországba.

Bővebben ...

Az örök sínbusz dízelszagú mennyezetét ki csavarozza szét?

Kollár Árpád laudációja Orcsik Roland Csáth Géza-díjához
Ki csempészi nekünk át a véres irodalmi vágóhídról, mintha csak újságparpírba, mintha csak Magyar Szóba: Ottlik-gobelinba, Holtak Enciklopédiájába, Mahler Gustav kottáiba csomagolva a csöpögő húscafatokat, dacolva közegészségüggyel, dacolva vámszabályokkal, ki csempészi át a Kilinikakertbe, hol Dr. Géza agya, át Alsóvárosra, hol Dózsa György feje, áfamentesen ki viszi át?

Bővebben ...