Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.
Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.
Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.
A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.
Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.
Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.
Szeretem külön utakon járó embernek látni magam, és szerintem a témaválasztásaim is ezt fejezik ki. Azt hiszem, hogy öntudatlanul is olyan területeket választok, amelyek nem annyira belakottak, talán nem is érdekelnek annyi embert, de van bennük valami izgalmasan fura. A doktori dolgozatom témája, Jósika Miklós is ilyen volt. Ha akkoriban valaki történelmi regénnyel akart foglalkozni, akkor Kemény Zsigmondhoz vagy Jókaihoz fordult, nem hozzá.
Goretity József irodalomtörténészt, műfordítót Vass Annamária kérdezte
Ami pedig a fordítást illeti: van egy adósságom a Helikon Kiadónak egy Poljakov-kisregény fordítás befejezésével, szerződésem van egy kis Petrusevszkaja-novelláskötet fordítására a Typotex Kiadóval, ugyancsak a Helikonnak fogok fordítani egy Tyerehov-regényt, az év második felére pedig szerződést kötöttem a Magvető Kiadóval az új Ulickaja-regény, a Jákob lajtorjája fordítására. Egyszóval, munka van bőven, remélem idő és energia is lesz elég az elvégzéséhez.
Bódi Katalin irodalomtörténészt Herczeg-Szép Szilvia kérdezte
Az úgynevezett anatómiai Venusok, vagyis azok az életnagyságú viaszbábuk, amiket orvostani célból készítettek, de teljesen felforgató módon a reneszánsz Venus-ábrázolásokhoz hasonlítottak külsejükben, segítettek megérteni a szépség és a kegyetlenség kapcsolatát, a nézés, a nézettség, a kiszolgáltatottság pozícióit, a nő társadalmi szerepének tragikus változatlanságát a történelemben.
Három évet vett igénybe a fordítás. Ennek az irodalomnak egy tetemes részét fordítottam le arámi nyelvből magyarra. Ez az első magyar nyelvű, jegyzetekkel ellátott fordítása a Zohárnak. A fordítással töltött éveket tudatformáló éveknek tekintem. Ez volt a legjobb módja annak, hogy közel kerüljek a szöveghez. A szimpla olvasással nehezebb lett volna figyelnem. Mindig el akartam olvasni ezt a könyvet, a fordításnak köszönhetően végre sikerült.
Imre Mihály irodalomtörténészt, egyetemi tanárt Móré Tünde kérdezte
A kutatás végtelensége rossz. Erről Tarnai Andorral is beszélgettünk. Fiatalon az ember valami nagyot szeretne írni. Tarnai játékosan azt mondta, hogy a madzagot el kell vágni valahol. Bele kell nyugodni, hogy kevés olyan téma van, amit ideálisan befejezhető, és meghaladhatatlan. El tudom fogadni ezt a paradoxonát a kutatásnak. Ez a folyamat nem én vagyok, hanem ennek csak egy láncszeme, és ez nélkülem is folytatódik. Bele kell törődni abba, hogy a kutatási témáim túlélnek. Nem tragikus ez.
