Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.
Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.
Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.
A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.
Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.
Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.
Egyfelől szükségem van a szerző bizalmára, ahhoz, hogy ne féljek értelmezni, ne féljek magamra önteni azt a „kifényesedő ködöt” ami az ő költészete. Másfelől egy kicsit el is várom a szerzőtől, hogy a szövegébe bele is csempéssze azokat a forrásokat, amelyek zöld utat engednek számomra a szabad értelmezéshez, érzékeléshez. Az interaktivitással azt akarom fizikailag is észlelhetővé tenni, hogy a lírai szöveg lényegében attól válhat igazán fontossá, hogy az olvasója odaadja magát neki, beleteszi magát.
Annak adnék igazat, aki szerint Isten mindenható, tehát mindenre és mindenkire hat, minden rajta keresztül történik, de lehetnek pillanatok, amikor a fejét elfordítja. Az idő relatív fogalom, az isteni pillanat lehet több év, több évtized is.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy ahhoz, ahogy én táncolok, egyáltalán ő hogyan tud kacsolódni? Mit gondolhat róla, mivel nézi? Egy ilyen nagy tudású, művészetekben, irodalom, zene, képzőművészet, színház, filozófiában, természetismeretben kiforrott szemléletű, nagyon határozott értékítéletű nő hogyan nézi az improvizációm? Milyen emlékei lehetnek arról, amikor kislányként meztelenül improvizált a háromszárnyú tükör előtt? Lehet, hogy közösek a mozgással gyűjtött élményeink?
Gondolom a legkézenfekvőbb szimbolikus értelmezések a föld meghódításával, a mélyfúrással, az ismeretlen feltárásával függnek össze. Nekem nehéz absztrahálni, csak társadalmi, szociokulturális szempontból tudok a bányászatra tekinteni. Egyfajta absztrakció sikerült csak: a monoton sötétség, ami egyrészt a munka jellegét, másrészt a mitikusságát, harmadrészt pedig – és itt van ismét a társadalmi szempont – a rendszerváltás utáni elveszettséget jelentheti.
Debreczeni Attila egyetemi tanárt Veisz Bettina kérdezte
Az előttünk álló feladatok a munka folyamatosságából adódnak, a tervezett és munkában lévő köteteket be kell fejezzük, és elő kell készíteni az újakat. A legnagyobb kihívás az elektronikus kiadás építése, hiszen ez egy nagyszabású portálrendszer, integrált adatbázisra építve, TEI–XML alapokon. Egyszerre kell fejlesztenünk és feltöltenünk, mert meglehetősen járatlan utakra jutottunk, mikor a viszonylag hagyományosnak mondható elektronikus adaptációk után a genetikus szövegfilológia szemléletének megvalósítása és a lineáris olvasási stratégiákat radikálisan lebontó szövegszegmentálás irányába fordultunk.
