Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.
Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.
Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.
A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.
Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.
Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.
Szerencsés esetben egy napunk van a beépítésre (fesztiválon sok esetben két óra) és jöhet a fókuszálás, aminél jó, ha ott van egy táncos legalább. Ezután leprogramozzuk a fényeket jelenetről jelenetre. Majd szentelünk egy próbát a fényváltásoknak. Ezalatt a táncosok is terelnek (megnézik, hol vannak fényben). Ez alatt az idő alatt tanulom meg a darabot.
Emese, állítása szerint kortalan, nemtelen és a nyugalom megzavarására alkalmas képi- és hanghatásokkal rendelkezik. Elnézésüket kéri amiatt, hogy csak átutazóként tud jelen lenni közöttünk, és arra is felhívja szíves figyelmüket, hogy igyekezzenek nem megszeretni, nem megutálni nagyon. Sőt! Ha lehet, kerüljenek mindenfajta kötődést az irányába, egyszerűen csak méla közönnyel figyeljék őt és ténykedéseit. Megértésüket előre is köszöni. (Fülöp László: emese&emil)
Nem tudom, hogy valóban történt-e paradigmaváltás, de ha igen, az elsősorban a befogadásban, a nézésben történt, ami ugyanannyira aktív és formáló, mint maga a darabcsinálás. Mindeközben minden felgyorsult körülöttünk és mi is sokkal gyorsabban kommunikálunk.
Molnár Csaba gondolatait Sifter Veronika jegyezte le
Molnár Csabával annak idején átbeszélgettük egy szombat estét annak ürügyén, hogy 2014. május 9-10-én volt a Dekameron bemutatója a Trafóban és Lábán-díjat kapott az a két darab, amiben táncosként és alkotótársként is részt vesz. Miközben ő beszélt, én néha jegyzeteltem - ez a szövegfüzér következik most:
Ez nem egyszerű – még számomra sem, mind a mai napig. A nyitás lassú folyamat, de ha rá vagy kényszerítve, megtörténik. Ma minden a kölcsönhatásról szól, az innovációról, a kommunikációról – nem a biztonságról vagy a biztonság támogatásáról. Mintha minden a rizikóvállalást sürgetné körülöttünk.
