Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.
Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.
Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.
A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.
Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.
Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.
Ez az egyik olyan, fontos kérdés, amely a szerzők többségénél megkerülhetetlen volt. Mit lehet kezdeni azzal, hogy az az akció, hogy valaki ír valamit, politizálódik vagy politikai cselekvésértékkel bír, adott esetben ráadásul úgy, hogy az a szöveg, amely ekkor létrejön, ellenállást fejt ki az ilyen cselekvésértékkel szemben. A Szabó Lőrinc-fejezet is érinti ezt a kérdést, ahol az elején megpróbáltam körüljárni azt a nagyon összetett problémát, hogy miként tehető felelőssé egy szöveg azokért a cselekedetekért, amelyeket vele végrehajtanak.
Szeretnék még több szabadverset írni. Nehezebb, mint a kötött forma, de számomra mostanában nagyobb elégtételt jelent. A szabadversben jobban fenyeget a lebukás veszélye. A szabadvers azért buktatja le az embert, mert ott a formát is magad teremted, és rögtön látni lehet, hogy egyedi vagy nem egyedi. Persze, tulajdonképpen a szonettnél is az a nagy kihívás, hogy az a te szonetted-e vagy pusztán egy sokadik szonett. Annak is az a tétje végső soron, hogy sikerül-e magadhoz hajlítani a formát.
Sifter Veronika kérdezte a Lábán Rudolf-díj idei díjazottjait
Április 26-án este jubileumi díjátadónak lehettünk tanúi a Trafó Kortárs Művészetek Házában. Tízedik alkalommal osztotta ki a szakmai kuratórium az előző év legkiemelkedőbb hazai kortárs táncelőadásainak járó Lábán-Rudolf -díjat. Az idei nyertesek: Fülöp László “there is an elephant in every room”, valamint Arany Virág és Hadi Júlia a L é p é s I d ő című koreográfiájukkal.
Imre László akadémikust, irodalomtudóst, a Debreceni Egyetem professzor emeritusát Veisz Bettina kérdezte
Akkor éppen az eposz és a történelmi regény témájával foglalkoztam a nagydoktorim kapcsán. Köztudott, hogy a várostromok, a nagy harcok az eposzból öröklődnek át a regénybe. És mikor épp újraolvastam A Pál utcai fiúkat, döbbentem rá, hogy ott is jelen vannak a történelmi regény elemei: egy nagy ügy, azaz a grund, az önfeláldozó hősök, hiszen szegény Nemecsek belehal a végén. Tehát ugyanaz a heroikus erőfeszítés, csak gyermeki mértékre kicsinyítve.
